Bizonyára megpróbált már idegen nyelven kapcsolatot teremteni társalgási kézikönyv segítségével. Gondosan reprodukálta a típusmondat kiejtését, hogy megkérdezze, merre kell menni, és csodák csodája, a helyi lakos megértette, és még válaszolt is.... De mit is válaszolt ? Rejtély. Egy nagyon hosszú szót hallott csupán, amelynek egyetlen elemét sem értette. De ekkor már sajnálhatta, hogy nem tanult meg megérteni, mielőtt beszélni tanult volna...
Amikor az ember idegen országban tartózkodik, hamar rájön, hogy a nyelvtudás hiányának ellenére sok mindent tud «közölni». Rámutathat az ujjával arra, amit meg akar vásárolni, rajzolni is tud, mimikával is meg tudja mutatni, hogy eltévedt. Vagyis alapszinten boldogulni tud. Ám, amikor a pincér, akinek megmutatja az étlapon a főételt, vagy amikor a személy, aki megértette, hogy ön eltévedt elkezd akár röviden is magyarázni, már nagyon nehéz azt kompenzálni, hogy nem érti, amit mondanak. Hogyan találjuk ki, hogy a pincér azt mondta-e, hogy az adott étel most nem kapható, vagy hogy akit megkérdeztünk azt magyarázza-e, hogy ő sem ismeri a várost. Ha ön nem érti, gyakorlatilag semmit sem tehet. Ezért éppen olyan fontos, sőt, fontosabb egy nyelv megértése, mint a megszólalás az adott nyelven.
"A természet két fület adott nekünk és egy szájat, hogy kétszer annyit hallgassunk, mint beszélünk" (Epitectos). Elég könnyű megérttetni magunkat néhány szó és sok mutogatás meg mimika segítségével. Amikor azonban a másik beszél, tudni kell őt megérteni, rendelkezni a megfelelő nyelvi támpontokkal, hogy a megfelelő jelentést tulajdonítsuk annak, amit hallottunk. Egy nyelv megértésének alapvető feltétele, hogy okosan tudjunk hallani : a kisgyermekek is megfigyelnek, és megértenek sok mindent, mielőtt beszélni kezdenének.
|